Mit főzzek a gyereknek – már megint...?

Ha van olyan kérdés, amely az elmúlt másfél-két évben újra és újra visszatért a fejemben, akkor ez biztosan az.

Mit főzzek a gyereknek?

Elsőre egyszerű kérdésnek tűnik. Hiszen minden nap eszünk, egy héten többször is főzünk, bevásárolunk. Mégis azt vettem észre, hogy amikor anya lettem, ez a kérdés valahogy teljesen új jelentést kapott.

Az egészséges életmód és a tudatos táplálkozás már jóval azelőtt érdekelt, hogy megszületett volna a kisfiam. Több mint tíz éve foglalkozom ezekkel a témákkal, folyamatosan olvasok, tanulok és képzem magam. A Fitness Akadémián táplálkozási tanácsadói végzettséget szereztem, de a hétköznapokban is mindig igyekeztem odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogyan élünk, és hogyan tudjuk hosszú távon támogatni a saját egészségünket.

Amikor megszületett a kisfiam, természetes volt számomra, hogy az ő táplálkozására is szeretnék odafigyelni. Szerettem volna jó alapokat adni neki, megismertetni vele sokféle alapanyagot, kialakítani olyan szokásokat, amelyek később is elkísérhetik. Azt gondoltam, hogy a korábbi tudásom és érdeklődésem miatt ez a terület viszonylag könnyű lesz.

Nos, tévedtem.

A szülővé válással ugyanis valami megváltozik. Hirtelen már nem csak magadért vagy felelős. Már nem arról van szó, hogy te mit eszel vacsorára, hanem arról, hogy egy másik ember fejlődését, egészségét és jóllétét szeretnéd támogatni a lehető legjobban. És ezzel együtt megjelenik egy olyan felelősségérzet is, amit korábban nehéz lett volna elképzelni.

Ráadásul ma már szinte lehetetlen úgy megnyitni egy közösségi oldalt vagy elolvasni egy cikket, hogy ne találkozzunk újabb és újabb figyelmeztetésekkel. Egyik nap azt olvassuk, hogy egy bizonyos alapanyag káros, másnap azt, hogy egy másik ételt kellene kerülni. Hol a cukor, hol a glutén, hol valamilyen adalékanyag kerül a figyelem középpontjába. Gyakran azt éreztem, hogy bármerre nézek, mindenhol újabb okot találok az aggodalomra.

Egy idő után észrevettem, hogy ez a rengeteg információ nem segít, hanem inkább fáraszt. Minél többet olvastam, annál több kérdésem lett. Elég változatos az étrendje? Elegendő zöldséget eszik? Mi a helyzet a növényvédő szerekkel? Megfelelő mennyiségű fehérjét kap? Nem túl egyoldalú a heti menü? Lehetne jobban csinálni?

És miközben ezek a kérdések folyamatosan ott motoszkáltak bennem, a mindennapok is zajlottak tovább.

Az anyaság ugyanis elképesztően sok apró döntésből áll. Talán többől, mint azt korábban gondoltam volna. Minden egyes nap döntéseket hozunk arról, hogy mikor induljunk el otthonról, mikor aludjon a gyerek, mit vigyünk magunkkal, milyen programot szervezzünk, milyen ruhát adjunk rá, hogyan reagáljunk egy adott helyzetre. Ezek a döntések önmagukban talán nem tűnnek jelentősnek, de nap végére összeadódnak.

Egy ponton azt vettem észre, hogy az étkezésekkel kapcsolatos döntések is ugyanebből a bizonyos „döntéskosárból” vesznek el. Minden reggel újra el kellett döntenem, mi legyen a reggeli, ebéd. Aztán azt, hogy mit vegyek hozzá. Aztán azt, hogy másnap mit főzzek. Sokszor úgy éreztem, hogy ugyanazokat a kérdéseket teszem fel magamnak újra és újra.

Ekkor kezdtem el előre tervezni.

Nem valamilyen bonyolult rendszerrel. Nem szigorú szabályokkal. Egyszerűen csak leültem, és átgondoltam a következő hetet.

• Milyen alapanyagok vannak itthon?
• Milyen zöldségek és gyümölcsök szezonálisak?
• Mit főznék szívesen?
• Mi az, amit a férjem is jóízűen megenne?

Azt tapasztaltam, hogy már önmagában az előretervezés rengeteget segített. Nem kellett minden nap ugyanazokat a döntéseket meghozni. Könnyebb lett a bevásárlás. Kevesebb élelmiszer ment kárba. Nyugodtabbak lettek a hétköznapok.

És ami talán a legfontosabb: megszűnt az az érzés, hogy állandóan valamit elfelejtek vagy rosszul csinálok.

Közben egy másik felismerésre is jutottam. Arra, hogy számomra a 80-20-as szemlélet működik a legjobban.

Hiszek az egészséges táplálkozásban. Fontosnak tartom a minőségi alapanyagokat, a változatosságot, a zöldségeket, a gyümölcsöket és a tudatosságot. De azt is megtanultam, hogy a tökéletesség hajszolása gyakran többet árt, mint használ.

A családunkban fontos az egészséges életmód, de ugyanilyen fontos a lelki egyensúly, a nyugalom és az együtt töltött idő is. Több mint öt éve tanulok filozófiát, és az egyik legértékesebb tanulság számomra éppen az, hogy az egyensúly sokszor többet ér a szélsőségeknél. Ez az étkezésre is igaz.

Nem az számít, hogy minden egyes tányér tökéletes legyen.

Nem az számít, hogy soha ne legyenek egyszerűbb napok.

Nem az számít, hogy minden étkezés megfeleljen egy elképzelt ideálnak.

Sokkal inkább az, hogy hosszú távon milyen szokásokat alakítunk ki, és hogy az egészséges életmód ne váljon állandó stresszforrássá.

A Falatlap tulajdonképpen ebből a gondolatból született meg.

Kezdetben egyáltalán nem vállalkozásnak indult. Egyszerűen csak magamnak készítettem heti menüterveket, hogy könnyebb legyen a szervezés. Aztán mikor megmutattam a kisfiam keresztanyukájának az első ilyen terveim egyikét, ő azt vetette fel: "Te figyelj, annyi tudást és energiát tettél már bele ezekbe a menütervekbe, az nem jutott eszedbe, hogy más anyukáknak is jól jönne ilyen?" – én pedig gondolkodóba estem. Elég hamar arra jutottam, hogy valószínűleg nem én vagyok az egyetlen szülő, aki időről időre ugyanazzal a kérdéssel küzd, így belevágtam a Falatlap megalapításába.

Mit főzzek a gyereknek?

Ha benned is felmerült már ez a kérdés, akkor jó helyen jársz.

A Falatlap nem a tökéletességről szól. Nem arról, hogy minden étkezés hibátlan legyen. Nem arról, hogy újabb elvárásokat tegyünk a saját vállunkra. Sokkal inkább arról, hogy...

• egy kicsit egyszerűbbé tegyük a hétköznapokat.
• kevesebb idő menjen el a tervezésre.
• kevesebb energia menjen el a döntésekre.
• maradjon több figyelem arra, ami igazán fontos.

Egy gonddal kevesebb.